Állatok tulajdonságai,leírásai!!!
Állatok tulajdonságit jól megfogalmazva írja le a honlap! Aranyos egyben vadállatokról szóló cikkekben olvashatsz a ritka és érdekes állatokról.(Kérdezz:foldiviki@freemail.hu-címen)Jó szórakozást kívánok a különlegességekben teli fejezetekben!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A Hiúz
Fajok
- Kanadai hiúz (Lynx canadensis)
- Eurázsiai hiúz (Lynx lynx)
- Párduchiúz, más néven spanyol hiúz vagy ibériai hiúz (Lynx pardinus)
- Vörös hiúz (Lynx rufus)
Az Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő, sivatagi hiúznak is nevezett karakál (Caracal caracal) a macskafélék külön nemét alkotja.
Előfordulása
A hiúzfajok elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A Kárpát-medence területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathica) alfajába tartoznak. A kárpáti hiúzok Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és a balkániEurópa többi országában is. A spanyol hiúznak (Lynx pardinus) például csak egy maroknyi állománya maradt fenn a Coto Dońana Nemzeti Parkban. Megritkulásának nemcsak a vadászat volt az oka, hanem az is, hogy egyre kevesebb a háborítatlan erdőségek száma, ahol a hiúzok meghúzhatnák magukat. A kárpáti hiúz Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik. országok erdőségeiben élnek. A nagy kiterjedésű, sűrű erdőket kedvelik, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt. Napjainkra Magyarország hiúzállománya katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet
Testfelépítése
A hiúzok testhossza 1 m körül mozog, további 15-25 cm-t tesz ki az állat farka. Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és sajátságos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt (pamacs), amelyet a régebbi időkben fülpamatnak is neveztek. Hallása, tapintása fejlett. Hosszú végtagjai és izmos teste még a mély hóban is lehetővé teszi, hogy egyetlen, 3-4 m-es ugrással támadja meg áldozatát. Erős, éles karmú mancsa a sikeres zsákmányfogást segíti.
Életmódja, táplálkozása
Aktív ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy szerepelnek étlapján, mint őzek, rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok. Magányosan élő állat, változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. A terület központjában, földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.
Szaporodás
A párok csak a párzási időszakban, január és április között (fajtól függ) vannak együtt. A vemhességi idő 70 nap, az utódok száma ellésenként 2-3 szokott lenni. A kölykök 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. Átlagéletkoruk vadon 10-12 év.
Érdekességek az állatról
- Az őstörténeti korokban a hiúz a Brit-szigeteken is honos volt. Feltételezhető, hogy a vadászok már a kőkorszak elején kiirtották.
- A hiúz latin neve (Lynx) az éles látására utal.
A leopárd
Testmérete
Testének mérete majdnem meghaladja a két méter hosszúságot, és súlya 30 – 90 kg között van. A leopárd nemileg dimorf faj, a nőstények általában a hímek méretének kétharmadát teszik ki.
Foltok
A legtöbb leopárd világos sárgásbarna vagy őzbarna, fekete pettyekkel, ám bundájuk színe nagyban eltérő lehet. A pettyek a fej felé haladva kisebbek, és nagyobbak a halovány hastájékon.
Etimológia
Eredetileg úgy gondolták, hogy a leopárd egy hibrid faj, mely az oroszlánleo, latin szó, melynek jelentése oroszlán, és a pard egy régies szó, melynek jelentése párduc. és a párduc kereszteződéséből jött létre, és a leopárd általános elnevezése is ebből a hiedelemből fakad;
Melyik fajokat foglalja a párduc
Tény, hogy a „párduc” a macskafélék családjának számos faját magába foglalja. Észak-Amerikában a párduc szó a pumára vonatkozik és Dél-Amerikában a jaguárra. Ám világszinten a párduc a leopárd egy másik elnevezése. A korai természettudósok a leopárdokat és a párducokat nem színük, hanem farkuk hossza alapján különböztették meg – a párducoknak hosszabb a farkuk, mint a leopárdoknak.
Fekete párduc
A fekete párduc melanózisos leopárd . Ezt a mutációt a fekete pigment (eumelanin) túltengése okozza a narancssárga pigment (feomelanin) ellenében. Ez merőben fekete bundát eredményez, habár a feketepárduc pettyei bizonyos részeken még kivehetők, mivel a pigmentek mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben. Fehér párducok is vannak. Fekete párduc Magyarországon a Miskolci Állatkertben és a Kecskeméti Vadaskertben látható.
Élettere
Mérete ellenére, ezt a főként éjjeli és fán élő ragadozót nehéz megtalálni a vadonban. A leopárdok megfigyeléséhez a legjobb hely Afrikában, a Sabi Sand magánrezervátumban található, Dél-Afrikában, ahol a leopárdok hozzászoktak a szafari járművekhez, és ahol minden nap nagyon közelről láthatók. Ázsiában, talán a legjobb megfigyelőhely a Yala Nemzeti Park Srí Lankán, ahol a világon a legnagyobb számban fordulnak elő vad leopárdok, ám még itt sem garantált, hogy láthatjuk az állatokat, hiszen a parknak több mint a fele zárva van a nyilvánosság elől, az állatok nyugalma érdekében. A nemrégiben újra megnyitott Wilpattu Nemzeti Park (szintén Srí Lankán), egy másik jó célhely a leopárd megfigyeléséhez.
Élettartam
A leopárdok a feljegyzések szerint elérhetik a 21 éves kort is.
Alfajok
A leopárdoknak körülbelül 7-30 alfaja létezik (egy ezek közül kihalt), ám ezen alfajok nem mindegyikét tartják számon hivatalosan külön alfajként; az alábbi felsorolásban található ezen állatok közül néhány, illetve latin elnevezésük.
Táplálék
Áldozatainak mozgását a magasból figyeli, majd lemászik a földre , észrevétlenül odalopakodik a prédához, majd egy hirtelen, erőteljes ugrással letámadja, és átharapja a torkát, hogy ne lélegezhessen. Ez a szokás gyakori a nagymacskáknál. Főképpen közepes termetű állatokra - gazellákra, impalákra - vadászik. A fák között magukra maradt babuinokat is megtámadja, és látványos ügyességgel üldözi az ágakon. Amikor emberlakta területeken portyázik, sokszor kutyákat öl meg, és - főként öreg korában, amikor már nem képes a gyorsabb zsákmányra lecsapni - előfordulhat, hogy embert is öl. A leopárd sokféle állatot elejt. Ha alkalma nyílik rá, kisebb emlősöket - rókát, sakált, majmot, varacskos disznót is zsákmányol, sőt nem menekülhet előle a téli időszakot Afrikában töltő európai gólya sem.
Színváltozatok
A pettyes és fekete leopárdokon kívül még számos ritkább mutáció fordul elő. Az egyik legérdekesebb a király leopárd. Egyéb színváltozat például a vörös (eritrites) leopárd, csokoládébarna foltokkal vöröses alapon; a barnássárga leopárdok narancsszínű rozettákkal mintázottak krémszínű alapon; a halvány krémszínű leopárdok mintázata halovány és szemük kék, de vannak rozetták nélküli és csíkos végtagú leopárdok is. A Harmsworth Natural History-ban (1910), R. Lydekker írt jaguár-mintájú leopárdokról: A közönséges ázsiai leopárd, mint már említettem, nagy rozettákkal rendelkezik mely a test első negyedén látható. Az afrikai leopárdon, máskézből viszont a rozetták mindenhol kisebbek és zsúfoltabban helyezkednek el, és a vállaknál, illetve a fejen kisebb pettyekké alakulnak. […]. A közönséges leopárdokon nincs pötty a rozettákkal övezett világos területen, ám néhány ilyen Sziámból származó bőrön ott is vannak pöttyök, és ezzel összekapcsolható a leopárd a jaguárral, mely ez esetben teljesen normális.
Király leopárd
Az ál-melanózisos leopárdnak normál alapszíne van, ám a mintázata egybeolvad és így úgy tűnik, mintha egyszínű fekete lenne. Néhány alfajnál, az egyszínű fekete terület lehúzódik az állat lágyékáig és combjáig; csupán néhány átlós aranybarna csík jelzi, hogy csak az alapszín fekete. A lágyékon és lábakon található pettyek, melyek nem olvadnak egybe sávokká és csíkokká, gyakran kicsik és halványak, inkább rozettát alkotnak. A fej és a végtagok halványabbak és foltosak, mint a közönséges pettyes leopárdoknál.
Egy ázsiai párducokról és hópárducokról szóló iratában, Pocock mellékelt egy képet egy Dél-Indiából vásárolt leopárdbőrről; fekete körvonalú foltok voltak rajta, mindegyikben pettyek voltak és mintázata inkább a jaguáréra és a ködfoltos párducéra hasonlított. Egy másik Pocock által szerzett dél-indiai leopárdbőrön a rozetták megszakadtak és egybeolvadtak, és túl sok volt benne a pigment, így az állat úgy nézett ki, mint egy sárga csíkos és foltos feketepárduc.
Több leopárd színváltozatot csak festményekről és múzeumi egyedekről ismerünk. Nagyon ritka esetekben a közönséges fekete leopárd pettyei összeolvadnak és így egy teljesen fekete leopárd lesz, melynek mintázata nem látható. Ál-melanózisos esetek leopárdoknál fordulnak elő. A pettyek sokkal sűrűbben helyezkednek el, mint általában és összeolvadva nagyrészt elrejtik az alapszínt. Sávokat alkotnak és néhány helyen teljesen fekete területet. Ettől eltérően a valódi fekete leopárdnál a sárgásbarna alapszín ezeken a helyeken látható. Egy ál-melanózisos leopárdnak narancssárga bundája volt, melyen egybeolvadtak a rozetták és a pettyek, ám a fehér hastájékon látszottak a megszokott fekete pettyek (mint a fekete és sárga kutyáknál).
A tigrisen levő fekete csíkok megkülönböztető karakterként szolgálnak a sárgásbarna alapon és a hát közepétől a hastájékig húzódnak merőleges vonalakban. Ezen a bőrön a csíkok szinte aranysárgák, a tigris jellemzőinek különlegessége és az ahhoz való hasonlóság nélkül, és az állat egész oldalán labirintust alkotva kanyarognak választékos hullámos körkörös mintát alkotva, néhány hüvelyknyi szélességben csillogó fekete sáv húzódik az állat hátán. Különlegessége még, hogy a lábak és a hastájék fehér és olyan pettyes, mint a leopárd bőre … A bőr nagyobb, mint egy leopárdé, de kisebb, mint egy jól megtermett tigrisé.
A leopárdok nagyon sikeres ragadozók, melyek sokkal többféle afrikai zsákmányállatot vadásznak, mint a többi afrikai nagymacska, gyakran esznek bogarakat, rágcsálókat és halat (ahogy a házimacskák is, melyekhez vadásztechnikájuk is hasonlít), illetve olyan nagyobb növényevőket, mint az antilop. A házimacskákhoz hasonlóan, de a többi nagymacskától eltérően, ültükből ugranak rá a zsákmányállatokra. Nagy méretük a kisebb macskák hatékonyságával elegyítve különösen veszélyessé teszi őket az emberek és a kutyák számára. Azokban az országokban, ahol leopárd él, a kutyákat védelmük érdekében ketrecben kell tartani. Afrikában, élőhelyük nagy részén a leopárdoknak más állatokkal kell versengeni a zsákmányért, mint például foltos hiénával, hiénakutyákkal és oroszlánokkal, és nem ritka, hogy más csúcsragadozók elzavarják őket az általuk elejtett zsákmánytól.
A házimacskákhoz hasonlóan, a leopárdok gyakran vadásznak éjjel, vagy alkonyatkor, illetve pirkadatkor. Becserkészik a prédát, mielőtt futnának néhány métert, hogy elkapják azt. Leggyakrabban fojtással ölnek, addig szorítják az állat torkát, míg meg nem fullad, ám a kisebb állatoknak el is törhetik a nyakát. A leopárdok zsákmányukat felviszik a fára, hogy az oroszlánok és hiénák ne tudják elvenni. Megfigyelték, hogy testsúlyuknak akár a háromszorosát is képesek felcipelni a fára, mely szemlélteti a bennük rejlő hatalmas erőt és energiát. Alkalmazkodó vadászok lévén a leopárdok, ha alkalmas zsákmányt találnak nappal vagy éjjel bármikor vadászatba lendülnek. Gyakran naponta többször is ölnek, mely esetben az első zsákmány elrejtésekor már a következő áldozatot vizslatják.
Megkülönböztető tulajdonságok
Míg a vad leopárdok csak Afrikában és Ázsiában élnek, addig a vad jaguárok csak Amerikában fordulnak elő, így a vadonban nem téveszthetők össze egymással. Külső jegyeik alapján is különböznek egymástól. A leopárdnak nincsenek pettyei a rozettákban, míg a jaguárnak vannak, és a jaguár foltjai nagyobbak, mint a leopárdé (lásd a jaguár fotókat). Az amur és az észak-kínai leopárd ritka kivételek ezalól. A leopárd kisebb és kevésbé zömökebb, mint a jaguár, habár a gepárdnál jóval erősebb testfelépítése van.
Megjelenésük ellenére a leopárdnak és jaguárnak hasonló a viselkedésmódja. A jaguárok az esőerdőtől a megművelt földterületekig, míg a leopárdok a sivatagokban és hegyekben, szavannán és erdős területeken fordulnak elő. A jaguár Amerikában, a leopárd Ázsiában és Afrikában honos.
A gepárd, habár nagykiterjedésű területei fedi a leopárdét, könnyen megkülönböztethető tőle. A leopárd erősebb, zömökebb, nagyobb feje arányos a testével, és inkább rozettái vannak, mint pettyei. A gepárd sokkal gyorsabban fut és gyorsabban mozog, mint a leopárd. A gepárdnak sötét 'könnycsepp'-szerű minta húzódik lefelé a szemétől a szája sarkáig, mely a leopárdnak nem. A gepárdok inkább nappal, míg a leopárdok éjszaka aktívabbak; a gepárdok földhöz kötöttek (kivéve fiatal korban), míg a leopárdok gyakran másznak fára.
Elterjedés és fennmaradás
A leopárd a nagyragadozókhoz képest meglepően jól fenn tudott maradni. Körülbelül 500 000 leopárd él világszerte. A legtöbb nagymacskához hasonlóan a leopárdot is egyre inkább fenyegeti élőhelyeinek eltűnése, és egyre gyakrabban kerül szembe vadászokkal. Óvatosságának és rejtett életmódjának köszönhetően még az emberi létesítmények közelében is észrevételen maradhat. Ennek ellenére nincs esélye az erdőirtókkal és a vadorzókkal szemben, úgyhogy több alfaja – az amuri, az anatóliai, a berber, az észak-kínai és a perzsa leopárd – veszélybe került.
Puma
Annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban a párducformákkal, létrejöhetnek hibridek a pumák és leopárdok között, melyeket pumapárdnak hívnak. Jelentettek már puma és jaguár hibrideket is, ám létezésük nem bizonyított. A puma és közelebbi rokona, az ocelot között is jöhetnek létre hibridek.
Alfajhibridek
A puma alfajok keveredésének hibridjei leginkább ott fordulnak elő, ahol a floridai puma vérvonalát akarták frissíteni. A hibridek sokkal életerősebbek, mint a tisztavérű floridai pumák és nem alakulhat ki közöttük beltenyészet.
Populáció és eloszlás [szerkesztés]
A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének, így csak az eurázsiai hiúzzal, a vadmacskával és a nagy számban előforduló leopárddal tartja a versenyt. Mielőtt a modern ember elkezdett terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is ez az Újvilág legnagyobb számban élő ragadozója, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható (a chilei és argentínai oldalon egyaránt). Az egyetlen hely, ahol a puma veszélyben van, az Egyesült Államok, főleg Florida és a keleti part térségében. Ez leginkább az ember, a harsogó városok és egyéb urbanizációs fejlődés, illetve az urbanizáció okozta fokozatos területcsökkenés miatt van. Amikor a pumát megtalálták és újra felfedezték az Egyesült Államok több „vad” részén is, versenyt kellett vívniuk a már itt élő macskákkal.
Puma populációk az Egyesült Államokban és Kanadában
Az Egyesült Államokban majdnem teljesen kiirtották, ám nagy számban tért vissza, mára csaknem 30 000 egyed található az Egyesült Államok nyugati részén. Kanadában a pumák a préri nyugati részén Albertában, Brit Kolumbiában és Dél-Yukonban élnek. Észak-Amerikában legsűrűbben a brit kolumbiai Vancouver-szigeten fordulnak elő.
A pumák fokozatosan terjeszkednek kelet felé, követve a patakokat és folyómedreket és mára elérték Missourit és Michigant. A puma a Felső-tóMinnesotában[1]. Nemsokára elérik az Egyesült Államok keleti és déli részét. Folyamatos jelentések jönnek a keleti puma megmaradt populációjának túlélőiről New Brunswickban, Ontarióban és a quebeciGaspé-félszigetről. északi partján is megtalálható, ahol 2004-ben egy lóra támadt Ely-ben,
Az urbanizáció miatt a városszéli területeken a pumák gyakran kerülnek kapcsolatba emberekkel, különösen azokon a helyeken, ahol nagy számban él természetes zsákmányuk, a szarvas. A háziállatokra, mint a kutyára, macskára és haszonállatokra is elkezdtek vadászni, ám az emberre ritkán tekintenek élelemforrásként.
Megközelítőleg 4000–6000 puma él Kaliforniában (kb. 1990-es adat) és megközelítőleg 4500–5000 egyed Coloradóban.
Külső jellemzők
A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. A puma több mint 50 km/h sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és gyakran több mint 70 kilogrammot nyom. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók és négy lábujja van. A felnőtt hímek több mint 2,5 m hosszúak (orrtól farokig) és körülbelül 70 kg-ot nyomnak. Kivételes esetekben a hímek elérthetik a 90 kilogrammot is. A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több.
Az Egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek.
Színváltozatok
A puma színe általában sárgásbarna vagy homokszínű, elrejtve őt a fő zsákmányállat, a szarvas elől. A kölykök szabálytalanul sötétbarna pettyesek, mely néha még fiatal korban is megmarad, ám az állatok öregedésével eltűnik. Abnormális esetben halvány és akár fehér színűek is lehetnek, de nem albinók). Előfordult már, hogy sötétbarna pumának világosabb volt a hasa, elsősorban Dél- és Közép-Amerikában és ezeket az állatokat Georges-Louis Leclerc: Comte de Buffon című művében couguar noire-nak hívta. Nincs hivatalos feljegyzés valódi melanózisos pumákról.
